Hogyan tovább?

Még tavaly ősszel megcsináltam ezt az applikációt, de sosem fogtam neki, hogy körbevarrjam. 4 pld-ban készült, és ajándékba kapott textilmintákat használtam fel hozzá.

Most több dolog is történt, ami miatt felelevenítettem. Egyrészt csatlakoztam a győri Flóra foltvarró csoporthoz, ahol minden hónapban egy feladatot is meg kell oldani, ami szeptemberben (újoncoknak pótlás!) az ősz. A3-as méretű falikép formájában.

Colette varrósnapján tanultam egy szuper módszert a megmaradt anyagdarabok hasznosításához. Nekem sok volt a textilmintákból, amik színükben és anyagukban is illenek a feladathoz. Egyszerű a dolog, csak fel kell vasalni a csíkokat egymás mellé egy felvasalható közbélésre, és ez után behajtva összevarrni a csíkokat. NEm mozdulnak el, nem kell gombostűzni és egyforma vastagságú lesz. Szóval szuper!

Varrógépemről (régi jó kis Neumann) kiderült, hogy nem lehet vele lassan varrni, ami egyrészről jó hír, hogy nem az én lábamban van a hiba, másrészt rossz, hogy hogyan fogok én így tűzni. De ekkor eszembe jutott, hogy fizikus és technikus is van a családban, hát feldobtam a problémát megoldásra. Apu (a fizikus) kitalálta, hogy kössünk sorba egy 100W-os izzót a varrógéppel, akkor kevesebb feszültséget kap és lassabban fog varrni. Drága jó férjem, pedig megszerkesztette gyerekbiztos módon a "pótlékot". Így ha lassan akarok varrni, akkor egy hajóslámpával kiegészített hosszabbítón keresztül teszem. Így aztán már körbe tudtam varrni az eléggé részletes mintát. A szép őszies csíkjaimból megcsináltam a keretnek valót, kicentiztem, épp elég lett (több nem is lett volna). De most megakadtam, hogyan tűzzem? Úgy hogy kicsi legyen az esély arra, hogy tönkreteszem? szerintetek?

Variációk nokedlira

Képzeljétek, kicsi lányom újabban csak tésztát és nokedlit hajlandó enni, főzeléket nem. Még szerencse, hogy gyümölcsöt és joghurtot eszik, és még kétszer szopizik is, de azért valami zöldségfélét nem ártana ennie.

Már elmúlt egy éves, így próbálkoztam a csík, karika stb. alakú főttrépával, hátha úgy "izgi", de nem. Hirtelen ötlettől vezérelve a nokedlitésztába kevertem az összetört főttrépát, és gyönyörű narancssárga nokedlik lettek. Kipróbáltam ugyanezt spenóttal és céklával is, és szó nélkül befalta! Egyszóval, éljenek a színes nokedlik!

Játék on-line tanfolyam nyereménnyel!

Lányok! Hátha kedbez a szerencse! Csak kattintsatok a képre!

Oviszsák

Képzeljetek el egy szekrényt, aminek az alapterülete 21x23 cm és kb. 80 cm magas. Van benne egy akasztó, ami alatt kb. 66 cm hely van. Ebbe szerettem volna valamilyen tartót varrni Bazsának az ovikezdésre, amiben a tornaholmi és a még szükséges tartalék bugyik és nadrág elrejthetők. Az akasztóra még a kabátja is felkerül elvileg, tehát fent nagyon nagy zseb nem lehet, inkább csak az alsó felén.

Kitaláltam, hogy a kapott függönyminták hátteréül szolgáló merevítő anyag milyen jó lesz a zsák hátuljának merevítésére, és még újrahasznosítás is. Nagy boldogságom is volt, mert sikerült egy eddig nem használt varrógéptalpat is hasznosítanom, amivel vékony gumit lehet a cikk-cakk öltés "alá" folyamatosan behúzni. A gumit, ami még Csehszlovákia terméke, a nagy halom cérnával együtt örököltem ismét csak az újrahasznosítás jegyében.

Boldogságom addig tartott, amíg nem próbáltam az előlapot a hátlappal összevarrni, izgalommal várva, hogy a zsebek végül jóklesznek-e. A varrógép ugyanis nem volt hajlandó hurkolni! Miért? Két délutáni alvásidőbe telt mire rájöttem. Először a szálfeszességgel játszottam. Aztán észrevettem, hogy az alsó szál nem elég szorosan van felcsévélve. Aztán kicseréltem a cérnát. Kicseréltem a tűt. Talán túl vastag az anyagréteg? Nem mondhatnám, de beáldoztam egy réteg merevítést. Semmi. Aludtam rá egyet, semmi. Végül amikor kiszedtem a gombostűket (hogy magamba döfjem :-) ), észrevettem, hogy ragadnak. Az anyag, amit merevítésnek használtam és rávasaltam a zsák "alapjára", ragadt. Valószínűleg ezért a tűnek nem maradt elég "lendülete" a hurkoláshoz. Szomorú szívvel de annál erőteljesebb mozdulatokkal eltávolítottam a rávasalt merevítéseket az alapról, és felvasaltam egy "hagyományosat". Újra összeállítás, összetűzés, varrás. És HURKOLÁS! A kb. 1 órás munkából 4 órás küzdelem lett amit elosztva 2 napig szemlélt családom. De kész lett! Remélem egyrészt befér a szekrénybe, másrészt Bazsa is örömmel használja majd :-)

Tanulság: Bizonyos esetekben nem működik az újrahasznosítás...

És eljött a kánanán...

Képzeljétek, Edige ötletén felbuzdulva (miszerint érdemes megkérdezni a lakástextil boltokban, hogy nincs-e feles textilmintájuk), én is folymatosan kérdezgettem amere jártam. Sajnos nem sok sikerrel, mert állítólag vissza kell küldjék a gyártónak. Amikor erről meséltem a játszótéren "anyuka-barátnémnak", felkiáltott, hogy a régi munkahelyén most kínáltak neki egy zsákravaló maradékot, de neki nem kell!!! Több se kellett, szép nagy szemekkel ránéztem és kértem, hogy legközelebb ne utasítson vissza egy ilyen ajánlatot, gondoljon rám. Hétfőn a nagy eső közepette csöngetnek és ő áll a kapuban egy zsák anyaggal! Alig bírtam ki, hogy mindkét gyerek elaludjon és pakolhassam kifelé a kincseket. Van közötte varrásból származó maradék, de teljes színskálák is! A virágosakból már látom magam előtt a táskákat.... Van ötletetek, a színsorokra? Nem túl nagy darabok, kb. 15 cm szélesek és 15-25 cm hosszúak. Már leszedtem őket a "háttérről" és így még szebbek :-).

Cimketipp

Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne valamilyen cimkét varrnom az elkészült munkákba. Fel is hívtam néhány cimkegyártót, de sajnos a klisé 1000-4500 Ft, utána 500 db-nál 7-8 Ft/db, 1000-nél 3-4 Ft/db, ráadásul akkor nagyon sok évre előre el kell dönteni, hogyan is nézzen ki :-(. Szóval erről letettem. Mígnem Hokatával folytatott beszélgetés közben rájötttünk, hogy van transzferpapír, amivel fotókat egyebeket lehet textilre, pólókra átmásolni. Neki is álltam cimkét tervezni, nyomtatni, vasalni, és íme az eredmény "szárazon" és bevarrva.

Egyik oldalon a név "BazsAnna" a másikon évszám. Egy lap papír 450-770 Ft-ba kerül (attól függ hol veszi az ember) és ráfér akár 100 db is. Így is 4,50-7,70 Ft/db-ra jön ki, de elég annyit nyomtatni, amennyi kell. A "fólia" miatt nem feslik a cimke széle, így olyan anyagra vasalhatom, amilyen éppen illik az adott munkához. Még nem tudom meddig áll el kinyomtatva és nem felvasalva, ezért előre készítettem néhányat fehér alapon. A bevarrt cimke gazdája még nem publikus, ajándék lesz, de hamarosan megmutatom.