"Hosszúhétvégézni" indultunk Dunaszigetre pénteken. Sikerült a nyár legváltozatosabb hétvégéjét kifognunk. 36 fokból indultunk, mire felvertük a sátrat már csak 20 fok volt, éjjel 13.
Az éjszaka két nagy vihar is volt, csak úgy verte az eső a sátrat, de szerencsére a minőség állta a sarat (Hannah). Annácska aludt mint a tej, Bazsát kicsit ölelgetni kellett a nagy dörgések és villámlások közepette. Szombaton már kicsit jobb idő volt, időnként a napocska is erőlködött. Jót fociztunk, kúsztunk másztunk, barátainkkal beszélgettünk, hal-lépcsőt néztünk, kavicsokat dobáltunk a nagy tócsákba és a Dunába.
Este, már a bográcsból falatoztunk, amikor jött a hír (térerő nem volt...), hogy a kempinget a sziget túlfelén már kitelepítették, mert jön a víz. Már elég késő volt, amikor gyorsan elkezdtünk összepakolni, sötétedés után, 9 körül indultunk vissza haza a többiekkel együtt. Két biciklivel érkezett barátunk vasáranap ment vissza a faluban hagyott biciklikért, és azt mondták, nem csak a kocsiátjáró, de az egész sziget víz alatt van, az állatok is menekültek ki a szigetről... Huh, közel volt... Nem tudom mit csináltunk volna, ha hajnali 3-kor arra ébredünk, bokáig ér a víz a sátorban. Délre 1,5 m víz állt a sátorhelyünkön! Kár, hogy a gyerekek erre nem nagyon fognak emlékezni, de majd mesélünk nekik!
Az éjszaka két nagy vihar is volt, csak úgy verte az eső a sátrat, de szerencsére a minőség állta a sarat (Hannah). Annácska aludt mint a tej, Bazsát kicsit ölelgetni kellett a nagy dörgések és villámlások közepette. Szombaton már kicsit jobb idő volt, időnként a napocska is erőlködött. Jót fociztunk, kúsztunk másztunk, barátainkkal beszélgettünk, hal-lépcsőt néztünk, kavicsokat dobáltunk a nagy tócsákba és a Dunába.
Este, már a bográcsból falatoztunk, amikor jött a hír (térerő nem volt...), hogy a kempinget a sziget túlfelén már kitelepítették, mert jön a víz. Már elég késő volt, amikor gyorsan elkezdtünk összepakolni, sötétedés után, 9 körül indultunk vissza haza a többiekkel együtt. Két biciklivel érkezett barátunk vasáranap ment vissza a faluban hagyott biciklikért, és azt mondták, nem csak a kocsiátjáró, de az egész sziget víz alatt van, az állatok is menekültek ki a szigetről... Huh, közel volt... Nem tudom mit csináltunk volna, ha hajnali 3-kor arra ébredünk, bokáig ér a víz a sátorban. Délre 1,5 m víz állt a sátorhelyünkön! Kár, hogy a gyerekek erre nem nagyon fognak emlékezni, de majd mesélünk nekik!
3 megjegyzés:
Csak így tovább,edzett kölkök lesznek!!!
Kérek szépen címet az ajándékod postázásához!
Írnál nekem egy e-mailt? Akkor válaszba leírom. urbank@enternet.hu
Nagyon szépek lettek a PIF ajándékok! Most izgulhatok, hogy melyik az enyém :-)
A sátorban nem bokáig ért volna a víz, hanem a füledig, mert fekszel.
Hehehe!
Miklós
Megjegyzés küldése