Nagyon rosszul érintett a dolog, mert kevéske szabadidőmben imádok alkotni, és olyan jó ha sikerélménnyel ér véget. Most teljes volt a csőd, másfél óra kárba veszett. Úgy döntöttem, hogy gyógyírra van szükségem, ezért este nekiálltam a Meseboltban pár hete vett gyönyörű anyagokból (a fehér is kockás, kis fehér virágokkal) megvarrni Annám fürdetéshez használt vattájának tasiját. Az ívekkel megint küzdöttem kicsit, de kezd reménykeltően alakulni! Alig egy óra alatt megvoltam vele, és a fotó óta már ringli is került bele, és boldogan szolgálja kis úrnőjét :-).
Anyukám pedig megígérte, hogy elviszi magával, és megpróbálja az öreg Singerrel (lábbalhajtós), hátha "ő" megbírkózik vele.
1 megjegyzés:
Hihi! Ismerős a kevéske szabadidő szindróma:-) Hátha anyukádnak sikerül!
Megjegyzés küldése